FŐOLDAL ELŐZMÉNYEK HÁTTÉRVILÁG KAPCSOLAT • • • ZELENÁK ANIKÓ egyéb (nem írói) oldalai pl.: rajzok és festmények a Deviantart-on  • •  •

Ízelítő: ELSHAAN 7. Az idő sodrában

 Hinamor bolygó, Fellegvár Trionari időszámítás szerint 2069. Vihar Éve, Fény 91. Telarion szemébe élesen tűzött a delelőjén járó nap fénye, át az álcahálón, át a fanyar ízű levegőben  lebegő por csillámló szemcséi közt. Durva volt és hideg, mint ez az egész átkozott bolygó, beleértve a  rajta élő humán ragadozónépséget is. Szapora fajtájuk ott áramlott körülötte, nem tudván, miért  kerülik meg a térnek azt a látszólag üres pontját, ahová a tyron Vithian épp az imént érkezett. Márpedig  ő úgy érezte, hogy ha nem is látják, legalább dörömbölő szívverését hallaniuk kellene. Mert nem akart  parancsolni kitörő érzelmeinek, most nem, amikor végre itt áll ugyanazon a bolygón, ahol az életét és a  történelmet paradoxonba fordító események lezajlottak.   Nos, ha ugyanaz volt is – vetette hátra a Nissh szelétől arcába hulló haját, és kényelmes léptekkel  elindult az egyik épület felé –, de a legkevésbé sem ugyanolyan.  Ő maga is megváltozott. Egykor rég, a jövőben szinte csak a „felszínt” látta, a múlt mélységeiben  végbement fejlődés eredményét, magát a jelenig vezető folyamatot nem. Most elég volt lepillantania a  lába alatt elterülő tér mintás kőlapjaira, és megnyílt előtte a többi járókelő számára láthatatlan másik  világ, egy mesterséges fényben úszó, csillogó-villogóan vadonatúj, föld alatti város. Egész lakónegyedek  épültek itt, szigorú rendben futó alagutak hálózata biztosította a közlekedést, gépek tömege éltette és  látta el kifogyhatatlan munkával a mélyben élőket, és szolgálta ki a felszín urait. Látta ezt a várost  jelenlegi formájában, és látta a múltban, ahogy szintről-szintre felépült, a hatalmas gépeket,  amelyekhez hasonlót a Három Hold népe sohasem ismerhetett. Mert bár az ősi feljegyzések megőrizték  emléküket, de a leszármazottak számára azok csak egy leltár valós tartalom nélküli, megfoghatatlan  tételei maradtak. A Csillagkolónia Expedíció minden felszerelésével együtt a városépítő gépek is az  egykori csillaghajón maradtak, hogy megfeledkezve a cserbenhagyottakról, a Hinamoron hazára talált  telepeseket szolgálják.   Mi tagadás, lenyűgöző világot alkottak, majd lerombolták és újjáépítették, aztán újra és újra. Telarion  érezte közel és távol az egész bolygón a városok minden építőkövéhez szennyként tapadó erőszak,  szenvedés, a sorvasztó munkával telt életek és a keserves halál évezredes rétegeit. A „felszín” azonban  csillogóbb már nem is lehetne. A hinamori faj rajong a monumentális, erőt és hatalmat sugárzó  épületekért, a valós alapokon nyugvó Egyensúly Hitét babonasággá torzító megalomániás külsőségekért.  És lám, itt is megalkották ennek szemet gyönyörködtető példáját, a kopár hegyvidékből  méltóságteljesen kiemelkedő hatalmi szimbólum, a Fellegvár képében. Mesterien cizellált acéltűkként  magasba meredő tornyok káprázatos rengetege épült szinte lehetetlen gyorsasággal, és még annál is  nagyobb erőfeszítéssel – mind a munkások, mind az őket akaratuk igájába hajtó helf uraik részéről.  Ám hol volt ez a mai mércével mért építészeti bravúr ahhoz képest, ahogy ő az Utazás Korának  Fellegvárát ismerte! Hol van a Vihar Aréna, ahol rabszolgaként oly sok győzelmet aratott? Hol a Vithian  Tornya? Csak az Emlékezők kettős épületgigásza emelkedik ugyanúgy az eget-földet fenyegetve  hatalmával, mint ahogy egy éven át nap mint nap láthatta cellája ablakából. Különös... most mintha  sokkal... – hirtelenjében nem tudott jobb nevet adni az érzésnek –  „szilárdabb” lenne. Aztán hirtelen  rájött, mi okozza ezt az illúziót. Minden épületbe be tudott tekinteni, akár védte pajzs, akár nem, csak  az Emlékezet Tornyába nem. Szemöldökét összevonva torpant meg, és nézett fel a magasba, a jól ismert Kérdések Kapujára. Szinte a  csontjaiban érezte a vonzását. – Tudják, hogy itt vagyok! – szorította marokra szívét az aggodalom.  Scarnaol szavai csendültek fel az emlékezetéből a maguk megszokott elmébe hasító tónusában, még az  indulás előttről, ott a közeli Testvérvilágok Setorinas nevű bolygóján, a kifulladásig gyakorolt reálidejű  szinkronugrás utolsó állomásán.  * Figyelmeztetlek, a Hinamor szignifikáns pont az általad létrehozott paradoxon  vonatkozásában. A te szóhasználatoddal élve: ha itt bármit „eltolsz”, az a jövőben bosszulja meg  magát. Például nem jutsz át élve a Fordulóponton ebbe az időbe, vagy meg sem éled a  Fordulópontot. A lehetséges következmények szórása majd kétezer év távlatában olyan nagy, hogy  ezt gyakorlatilag bármely tetted okozhatja. Emlékezz! Ha te, Telarion nem hozod létre a Helf  Törvényeket, az Elshaan abban a korban, amikor Siljagenként megszületsz – ha egyáltalán  megszületsz – már nem fog létezni, ezért nem lehetsz helf. Mi következik ebből?   Telarion akkor és ott már untig ismerte a paralel realitások tritt elméletét, hát nem szakította félbe az  előkészületeit. * Nem zajlanak le a Fordulóponthoz vezető események, és nem térhetek vissza a múltba, hogy  megalkossam a Helf Törvényeket... – húzta szorosabbra csizmája pántjait – a paradoxon nem zárul le.   Ti pedig elestek attól az előnytől, – tette hozzá csak magában – amit általam reméltek nyerni valami  rejtélyes kozmikus játszmában.  A tritt hevesen csapott a levegőbe hatalmas szárnyaival, de nem azért, hogy felszálljon. A kék és fehér  tollak közül kikandikáló egyik karmos ujj vádlón szegeződött Telarionra.  * A valóságvonalad pedig, és minden olyan alternatív realitás is, amelyben eredet nélkül  léteznek a Helf Törvények, menthetetlenül összeomlik! Helyettük olyan ágak keletkeznek,  amelyekben nincs Elshaan, nincs Telarion, a történelem pedig teljesen más irányt vesz, mint amit  ismersz. Az Elshaan nélkül az Egyensúly egy sokkal primitívebb szintre zuhan. Valójában ha jobban  belegondolsz, stabilan csak kétféle realitás létezhet: az egyik az előbb vázolt és aligha vonzó  változat, a másik, ahol sikerrel lezárod a paradoxont. Semmi más. Az összes többi, ahol valamelyik  krízisponton helytelenül döntesz halálra ítélt valóságvonal.  * Szóval azt mondod, hogy ez is egy ilyen krízispont?  * Egy a sok közül.  Telarion szemöldöke értetlenül emelkedett meg:  * Ha ilyen fontos, hogy semmit „ne toljak el”, akkor már csak az a kérdés, hogy miért töröltél  ki az agyamból szinte mindent, amit történelemből tanultam?  * Nem ismerhetem pontosan jövőbeli énem szándékait, de gyanítom azért, hogy a  krízispontokon spontán módon, mindenféle külső befolyás nélkül tudj cselekedni.   * Ahogy a helyzetnek megfelelően helyesnek látom? * Igen. * Nos, én úgy látom helyesnek, ha „megalapozom” a jövőben már létező hírnevemet a  Hinamoron – állt fel indulásra készen.  * Én pedig épp ezért foglak szemmel tartani.  Telarion kiszakította magát az emlék hatása alól, és gúnyosan belemosolygott a Fellegvár tornyai fölött  gőgösen ragyogó napba. Ugyan, mit számít, hogy az Emlékezők tudják-e, hogy a földjüket tapossa? Kit  érdekel, mit gondolnak, mit terveznek, hogy Scarnaol ellenőrzi e minden mozdulatát? Ez ma az ő napja!  Hát csak tudja meg mindenki, hogy itt van!  Ezzel szétfoszlatta az álcáját.  Vissza a lap tetejére
• • • ZELENÁK ANIKÓ alias PHILLIP MESSIER írói oldala • • •
• • • Rajzok és festmények a Deviantart-on  • • •

Ízelítő: ELSHAAN 7. Az idő sodrában

 Hinamor bolygó, Fellegvár Trionari időszámítás szerint 2069. Vihar Éve, Fény 91. Telarion szemébe élesen tűzött a delelőjén járó  nap fénye, át az álcahálón, át a fanyar ízű  levegőben lebegő por csillámló szemcséi közt.  Durva volt és hideg, mint ez az egész átkozott  bolygó, beleértve a rajta élő humán  ragadozónépséget is. Szapora fajtájuk ott  áramlott körülötte, nem tudván, miért kerülik  meg a térnek azt a látszólag üres pontját, ahová  a tyron Vithian épp az imént érkezett. Márpedig ő úgy érezte, hogy ha nem is látják, legalább  dörömbölő szívverését hallaniuk kellene. Mert  nem akart parancsolni kitörő érzelmeinek, most  nem, amikor végre itt áll ugyanazon a bolygón,  ahol az életét és a történelmet paradoxonba  fordító események lezajlottak. Nos, ha ugyanaz volt is – vetette hátra a Nissh  szelétől arcába hulló haját, és kényelmes  léptekkel elindult az egyik épület felé –, de a  legkevésbé sem ugyanolyan. Ő maga is megváltozott. Egykor rég, a jövőben  szinte csak a „felszínt” látta, a múlt  mélységeiben végbement fejlődés eredményét,  magát a jelenig vezető folyamatot nem. Most  elég volt lepillantania a lába alatt elterülő tér  mintás kőlapjaira, és megnyílt előtte a többi  járókelő számára láthatatlan másik világ, egy  mesterséges fényben úszó, csillogó-villogóan  vadonatúj, föld alatti város. Egész lakónegyedek  épültek itt, szigorú rendben futó alagutak  hálózata biztosította a közlekedést, gépek  tömege éltette és látta el kifogyhatatlan  munkával a mélyben élőket, és szolgálta ki a  felszín urait. Látta ezt a várost jelenlegi  formájában, és látta a múltban, ahogy szintről-  szintre felépült, a hatalmas gépeket, amelyekhez  hasonlót a Három Hold népe sohasem  ismerhetett. Mert bár az ősi feljegyzések  megőrizték emléküket, de a leszármazottak  számára azok csak egy leltár valós tartalom  nélküli, megfoghatatlan tételei maradtak. A  Csillagkolónia Expedíció minden felszerelésével  együtt a városépítő gépek is az egykori  csillaghajón maradtak, hogy megfeledkezve a  cserbenhagyottakról, a Hinamoron hazára talált  telepeseket szolgálják. Mi tagadás, lenyűgöző világot alkottak, majd  lerombolták és újjáépítették, aztán újra és újra.  Telarion érezte közel és távol az egész bolygón a  városok minden építőkövéhez szennyként tapadó  erőszak, szenvedés, a sorvasztó munkával telt  életek és a keserves halál évezredes rétegeit. A  „felszín” azonban csillogóbb már nem is lehetne.  A hinamori faj rajong a monumentális, erőt és  hatalmat sugárzó épületekért, a valós alapokon  nyugvó Egyensúly Hitét babonasággá torzító  megalomániás külsőségekért. És lám, itt is  megalkották ennek szemet gyönyörködtető  példáját, a kopár hegyvidékből méltóságteljesen  kiemelkedő hatalmi szimbólum, a Fellegvár  képében. Mesterien cizellált acéltűkként magasba meredő tornyok káprázatos rengetege épült  szinte lehetetlen gyorsasággal, és még annál is  nagyobb erőfeszítéssel – mind a munkások, mind  az őket akaratuk igájába hajtó helf uraik  részéről. Ám hol volt ez a mai mércével mért építészeti  bravúr ahhoz képest, ahogy ő az Utazás Korának  Fellegvárát ismerte! Hol van a Vihar Aréna, ahol  rabszolgaként oly sok győzelmet aratott? Hol a  Vithian Tornya? Csak az Emlékezők kettős  épületgigásza emelkedik ugyanúgy az eget-földet  fenyegetve hatalmával, mint ahogy egy éven át  nap mint nap láthatta cellája ablakából.  Különös... most mintha sokkal... – hirtelenjében  nem tudott jobb nevet adni az érzésnek –   „szilárdabb” lenne. Aztán hirtelen rájött, mi  okozza ezt az illúziót. Minden épületbe be tudott  tekinteni, akár védte pajzs, akár nem, csak az  Emlékezet Tornyába nem. Szemöldökét összevonva torpant meg, és nézett  fel a magasba, a jól ismert Kérdések Kapujára.  Szinte a csontjaiban érezte a vonzását. – Tudják,  hogy itt vagyok! – szorította marokra szívét az  aggodalom. Scarnaol szavai csendültek fel az emlékezetéből a maguk megszokott elmébe hasító tónusában, még az indulás előttről, ott a közeli Testvérvilágok  Setorinas nevű bolygóján, a kifulladásig gyakorolt reálidejű szinkronugrás utolsó állomásán. * Figyelmeztetlek, a Hinamor szignifikáns  pont az általad létrehozott paradoxon  vonatkozásában. A te szóhasználatoddal élve:  ha itt bármit „eltolsz”, az a jövőben bosszulja  meg magát. Például nem jutsz át élve a  Fordulóponton ebbe az időbe, vagy meg sem  éled a Fordulópontot. A lehetséges  következmények szórása majd kétezer év  távlatában olyan nagy, hogy ezt gyakorlatilag  bármely tetted okozhatja. Emlékezz! Ha te,  Telarion nem hozod létre a Helf Törvényeket,  az Elshaan abban a korban, amikor  Siljagenként megszületsz – ha egyáltalán  megszületsz – már nem fog létezni, ezért nem  lehetsz helf. Mi következik ebből? Telarion akkor és ott már untig ismerte a paralel  realitások tritt elméletét, hát nem szakította  félbe az előkészületeit. * Nem zajlanak le a Fordulóponthoz vezető  események, és nem térhetek vissza a múltba,  hogy megalkossam a Helf Törvényeket...   húzta szorosabbra csizmája pántjait – a  paradoxon nem zárul le.   Ti pedig elestek attól az előnytől, – tette hozzá  csak magában – amit általam reméltek nyerni  valami rejtélyes kozmikus játszmában. A tritt hevesen csapott a levegőbe hatalmas  szárnyaival, de nem azért, hogy felszálljon. A kék és fehér tollak közül kikandikáló egyik karmos ujj  vádlón szegeződött Telarionra. * A valóságvonalad pedig, és minden olyan  alternatív realitás is, amelyben eredet nélkül  léteznek a Helf Törvények, menthetetlenül  összeomlik! Helyettük olyan ágak keletkeznek,  amelyekben nincs Elshaan, nincs Telarion, a  történelem pedig teljesen más irányt vesz,  mint amit ismersz. Az Elshaan nélkül az  Egyensúly egy sokkal primitívebb szintre  zuhan. Valójában ha jobban belegondolsz,  stabilan csak kétféle realitás létezhet: az  egyik az előbb vázolt és aligha vonzó változat,  a másik, ahol sikerrel lezárod a paradoxont.  Semmi más. Az összes többi, ahol valamelyik  krízisponton helytelenül döntesz halálra ítélt  valóságvonal.  * Szóval azt mondod, hogy ez is egy ilyen  krízispont? * Egy a sok közül.  Telarion szemöldöke értetlenül emelkedett meg: * Ha ilyen fontos, hogy semmit „ne toljak  el”, akkor már csak az a kérdés, hogy miért  töröltél ki az agyamból szinte mindent, amit  történelemből tanultam? * Nem ismerhetem pontosan jövőbeli énem  szándékait, de gyanítom azért, hogy a  krízispontokon spontán módon, mindenféle  külső befolyás nélkül tudj cselekedni.   * Ahogy a helyzetnek megfelelően helyesnek  látom? * Igen. * Nos, én úgy látom helyesnek, ha  „megalapozom” a jövőben már létező  hírnevemet a Hinamoron – állt fel indulásra  készen. * Én pedig épp ezért foglak szemmel tartani. Telarion kiszakította magát az emlék hatása alól, és gúnyosan belemosolygott a Fellegvár tornyai  fölött gőgösen ragyogó napba. Ugyan, mit számít, hogy az Emlékezők tudják-e, hogy a földjüket  tapossa? Kit érdekel, mit gondolnak, mit  terveznek, hogy Scarnaol ellenőrzi e minden  mozdulatát? Ez ma az ő napja! Hát csak tudja  meg mindenki, hogy itt van! Ezzel szétfoszlatta az álcáját. Vissza a lap tetejére
MENÜ
A teljes tartalom mobilon nem érhető el. Az interaktív térképek és online űrlapok használatához sajna nagyobb monitor kell.
VISSZA